Van, amikor eljön az a pont, amikor már nem érdekel semmi, csak bolyongsz, mint egy elveszett égitest az élet világűrjében. Nem akarsz beragyogni semmit, nem szeretnél felismert, új bolygó lenni. Neked tökéletesen megfelel a jelenlegi, igazából szánalmasan magányos senki által se felfedezett helyzeted. Lehet, hogy nagy ritkán egy-egy úgyszintén hasonló helyzetű másik égitest közelít hozzád, de mivel te ehhez nem vagy hozzászokva automatikusan elutasítod magadtól. És megint egyedül maradsz a sötét zűrzavarban. Hullajtod a csillagaid annak reményében, hogy könnyebb lesz, de rá fogsz jönni arra, hogy ezt senkit se érdekel. És egy idő már téged se fog.